2013. május 29., szerda

Gondolatébresztés - Gödörből a csúcsra

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e ilyenekről, tetszene-e nektek, hiszen ez a bejegyzés nem tipikusan beauty bloggeres poszt. Végül úgy döntöttem mégis belevágok, mert sose lehet tudni. Ezáltal engem is jobban meg tudtok ismerni, a gondolkodásmódomat, személyiségemet, illetve ha szeretnétek leírni a ti véleményeteket, kicsit kibeszélni magatokból a dolgokat, történteket. Mindenkinek vannak problémái, kisebbek vagy nagyobbak. Szeretném ha ez a blog nem csak egy beauty blog lenne, ha nem több is. Ahol egy olyan társaság tud összegyűlni, akik segítenek egymásnak.


Nálam az elmúlt 1 év elég durva időszak volt, lelkileg. Sok mindent megtanultam, sok pofont kaptam az élettől. Úgy érzem az eddigi életem legnehezebb időszaka volt, pedig még csak 19 vagyok, várhat még ilyen rám. Alapjáraton úgy gondolom magamról, hogy egy erős, céltudatos lány vagyok, aki eléri azt amit akar és ezért meg tesz mindent amit tud. Ezt sokáig nem nagyon látták belőlem. Eléggé szégyenlős vagyok, bár inkább csak voltam. Nem mertem véleményt nyilvánítani, csak a közelibbek előtt. Nem mertem így meg úgy öltözködni, úgy hordani a hajam, azt a cipőt felvenni vagy akár felelni órán, mert mit gondolnak rólam majd? Ki fognak röhögni ha valamilyen hülyeséget mondok? És ez nagyon rosszul esett volna... Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Elmondhatom, nagyon sokáig így gondolkoztam, szégyelltem saját magam. A barátok hiába mondtak bármit, nem hittem nekik, csak bebeszéltem magamnak a hülyeségeket. Persze ma már így látom, akkor teljesen máshogy éreztem, meg hát ahogy idősödünk, úgy jövünk rá mennyire is buták voltunk akkor. De hát nem lehet visszafordulni és megváltoztatni mindent. És tudjátok mit? Nem is szabad. Hiszen így lettünk azok, akik ma. Nekem az elmúlt év tényleg borzalmas volt. Pár ember elkerült mellőlem. Hazudtak, átvágtak....ez az amit én nem bírok elviselni, ha hülyének néznek. És igen ez megtörtént velem. Kínzott és végül padlóra küldött, belülről emésztett fel. Próbáltam úgy tenni mintha semmi nem történt volna, de ez nem lehetséges, mert igen is megtörtént a baj, amit nekem is fel kellett dolgoznom és neked is fel kell majd vagy most, mert csak így tudsz tovább lépni.

És tudjátok mit csináltam ekkor? Felálltam és sikerült. Szerencsés voltam, miután kikerült a képből az említett személy/ek, akkor jött az, akire szükségem volt, egy nagyon jó barát. Ekkora már félig-meddig kilábaltam a gödörből, elkezdtem építeni saját személyiségem (például a blogot is elkezdtem, ami nagyon sokat segített szintén ) magabiztosabb lettem, a feszültséget pedig futással/ edzéssel vezetem le. De ez az önbizalom téma egy másik poszt lesz, szerintem, így már túl hosszú lenne.
Amint elkezded megismerni önmagad és ki is adni magadból, meglátod minden jobb lesz. Ha esetleg nincs olyan jó barátod/nőd, azzal hogy ki mutatod valójába ki is vagy, hidd el meg fognak szeretni és találsz olyat, akivel mindent megoszthatsz, mert megérdemled és ezt tudatosítsd is magadban, hogy igenis megérdemled!

Ez a legfontosabb. Sokáig tart rájönni sajnos és az fájdalmas lehet, de megéri minden egyes rossz döntés, sírás és veszekedés, akármennyire tud fájni ( mert nagyon rossz tud lenni ).



Köszönöm, hogy elolvastad és ha esetleg hasonló problémákkal élsz, írj egy kommentet vagy emailt is akár. Szívesen segítek neked is :)

Szeretnétek több, lelki témával kapcsolatos posztot? 
Gondolatébresztőket? Megéltetek hasonlókat?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése