2013. február 23., szombat

Fogyásom története: Siker, majd elbukás


Már régóta érett bennem ennek a posztnak a megírása, de sokáig nem sikerült rávennem magam, mert eléggé személyesnek érzem ezt a történetet. Még most is küszködök azzal, hogy leírjam-e mindezt. De remélem tudok segíteni vele.


Tehát akkor az elején kezdeném. Az én családom a kicsit husisabb családok közé tartozik, én sem lettem másmilyen. Itt nem azt kell érteni, hogy nagyon túlsúlyos, hanem úgy 10-20 kiló fölösleg, talán még egy kicsit sokat is mondtam. Igen én sem lettem kivétel közülük, de egyáltalán nem hibáztatom, nekem kellett volna jobban oda figyelnem mit mikor eszem, az én felelősségem ugyanúgy. Itt meg kell említenem hogy jó pár évig sportoltam is, úsztam sokáig és táncoltam is, de ekkor is ugyanolyan súlyfelesleggel.
Mikor elkezdtem serdülni, akkor kezdtem igazán észrevenni magamon. Szerencsére csúfolni emiatt sohasem csúfoltak, merész ezt így kimondani, de általában mindenki szeretett vagy legalább is így éreztem. Sokáig küszködtem a súlyommal, kb 13 éves korom óta diétázom, fogyókúrázom. Sajnos ez akkor egyet jelentett a koplalással. Amit ugye nem sokáig bírtam és újra elkezdtem enni, amikor pár kiló megint felcsúszott. Ez pedig így ment egészen 15 éves koromig, amikor végképp elegem lett. Szinte elborzadtam magamtól amikor ráálltam a mérlegre, pedig nem 50-60 kiló súlyfelesleg volt rajtam, csak kb 15. De nekem ez annyit tett mintha 100 kilós lennék. Egyszerűen gyűlöltem magam és mindent magam körül. Ez volt az a pont amikor végleg eldöntöttem, itt vége, most már tényleg lefogyok. Kicsit egészségesebben ettem, de még mindig elég keveset és mellette elkezdtem újra sportolni. De csak itthon tornáztam, konditerembe nem mertem elmenni. Az a szokásos gondolkodásom volt, hogy mindenki engem bámul, milyen kövér vagyok...stb. És szép lassan elkezdtek eltűnni a kilók. Végén 62 kg-ra fogytam le. Még ekkor is nagyon ducinak éreztem magam és ha még most is visszagondolok, még mindig így látom. A hasam akkor szinte teljesen lement, a lábaimon viszont nem.
Ekkor viszont az önbizalmam már megnőtt, többet jártam bulizni. Egyszerűen sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb voltam. És persze megismerkedtem egy sráccal, akivel azóta a mai napig együtt vagyunk, már több mint 2.5 éve. Persze nagyon boldog voltam és ekkor kezd általában ugye a nőkre egy pár kiló felszaladni. Velem se történt máshogy. Minden egyes leadott kiló visszajött és egy kettővel még több is. Ugyanúgy éreztem magam mint régen. Persze a barátom győzködött, hogy ugyanolyan szép vagyok és hogy így még jobban szeret. De minden hiába volt, ha én így nem érzem jól magam. Ezek után viszont még sokáig nem sikerült változtatnom rajta. Valamikor tavaly március-április táján jutottam el végleg odáig hogy nem bírok így élni tovább és megint vad fogyókúrákba kezdtem. Ezek közé tartozott egy kis koplalás újra, káposztaleves diéta, valamilyen gyömbéres-uborkás-citromos fogyókúrás lötty. Ezek mind-mind közelebb vittek a célomhoz. Emellett természetesen rendszeresen mozogtam is, de csak itthon. De ahogy visszanézek, az egész diéták csak akkor értek valamit is ha mozogtam, másképp nem fogytam. Mára már csak 6 kiló választ el attól, amikor legutóbb lefogytam. Sokkal jobban érzem magam, közérzet minden, de még mindig sokkal többnek látom magamat a tükörben, mint mások ahogy rám néznek. Ez lehet így is marad, nem tudom. Szeretnék végre elégedett lenni önmagammal a tükörben. Ha elmegyek vásárolni, ne azt lássam, hogy ez tuti kicsi rám vagy ilyet nem vehetek fel mert kövérít. Egyszerűen csak önmagam szeretnék lenni és azt szeretném hogy mások is önmagamnak lássanak, ne olyannak aki be van bugyolálva egy kis zsírréteg mögé.( bár ezt lehet megint csak én látom így)

A mai napig fogyókúrázom a saját módszereimmel, próbálom a koplalást is elkerülni. Újra kiegyensúlyozott és még magabiztosabb szeretnék lenni, rövid gatyát hordani stb. Ennek a módját szeretném veletek megosztani az elkövetkezendő posztokban és akár Neked is segíteni.
xoxo
Nóri

4 megjegyzés:

  1. Szia! Teljesen átérzem a gondodat.
    Én is husisabb alkat vagyok a kelleténél.Sajnos az én életemet megkeserítette az ,hogy az iskola első pár évében ki is közösítettek emiatt.Ennek a számlájára írom ,hogy tele vagyok komplexusokkal ,amiket nem tudok legyőzni.
    Tavaly év elején sikerült 8 kg-tól megszabadulnom. Ez nem nagy eredmény ,de nálam ez nagyon látványos . Ezt lassan 1 éve tartom 1-2 kiló jojózással. Legalább ugyanennyitől kéne még megszabadulnom ,de valahogy nem bírom rászánni magamat. Sőt ,minél jobban akarom ,annál "kívánósabb" vagyok :D Az utóbbi 1-2 hétben biztos felszaladt rám pár kiló ,konkrétan nem tudom ,mert nem álltam mérlegen :) De majd ledolgozzuk :)
    Sajnos a combjaimmal nem vagyok kibékülve ,elég vaskosak és nehéz letornázni őket. Viszont mindent lehet ,csak akarni kell :)
    Bocsi ,hogy leírtam ide az én kis "gondomat" ,főleg ilyen hosszan ,de kikívánkozott belőlem :) Néha ez olyan jól esik. Még egyszer bocsi.
    És ne feledd:Kitartást! Sikerülni fog megszabadulnod attól az utolsó pár kilótól ,csak hinned kell benne! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, azért a komplexusok nálam is megjelennek, régebben nagyon visszahúzódó voltam, de ezen sikerült változtatnom, főleg mostanában, meg a blog által. Az nálam is előfordult, hogy nem bírom rászánni magam és sokkal kívánósabb vagyok ilyenkor. Nagy elhatározás és elszántság kell, de meg lehet csinálni, csak akarni kell.
      Örülök hogy mindezt leírtad :)

      Törlés
  2. Én még soha nem fogyókúráztam! Mikor egy 4 éves kapcsolatomnak vége lett és belementem egy újba, ami majdnem 2 évig tartott és egy igazi rémálom volt akkor nagyon durván lefogytam csak úgy, olyan vékony voltam, hogy sírtam a tükör előtt, hogy hogy nézek ki (168cm 47kg). Ettem éjszaka szendvicset, napközben is akármit, mekis kaját nem híztam egy dekát sem, pedig alapban nem vagyok vékony alkat, hanem átlagos, sőt még igazából hízásra hajlamosak a családom tagjai. Mikor végre ki tudtam lépni abból a kapcsolatból elkezdtem hízni...a mostani párom mellett (akivel 2 éve vagyok együtt) elég sok kiló felszaladt rám, de már annyi, hogy nagyon zavaró. Nem szeretnék megint olyan vékony lenni, mint azelőtt, de szeretnék belekezdeni egy fogyókúrába, de mivel még soha nem csináltam úgy érzem képtelen lennék rá. Nem tudom elképzelni, hogy ne egyem a kedvenc ételeimet,édességet. -10 -15 kilót szeretnék leadni.
    Szívesen olvasom majd a sikeres diétákról szóló posztjaidat :) Sok sikert!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagy elhatározás kell, az biztos, de képes vagy rá ha igazán szeretnéd. Ugyanúgy én sem tudom elképzelni hogy néha ne egyek meg egy kis édességet, de ez szerintem nem is baj. Az egyensúlyt kell megtalálni és a módszereket, hogyan tartsuk meg a kívánt súlyt. Ez szerencsére nekem már sikerült, így ha esetleg egy nap sokat is ennék, vagy van egy olyan hetem hogy semminek nem tudok ellenállni, nem hízok 1 kilót se vissza. Ennek mindig úgy örülök, mert majd ha elérem a kívánt súlyomat, tudom hogy nem fogom már visszahízni :)

      Törlés